- Maga Charles Flynn Anther?
- Igen.
- Megértette, mit kell tennie?
- Pontosan értettem. Ezen az ajtón túl van a kapu szobája, bemegyek, bekapcsolom, a fényjelzésre nagy levegőt veszek és átmegyek. Ott kiveszem a kaput - fogta meg ő is a zsebét, mint eddig minden jelölt - leteszem, ellenőrzöm, hogy jól áll-e, megvárom a felszállást és utána visszajövök.
Ez a jelölt türelmetlen. Ezt mindenképpen fel kellett jegyeznem magamnak, újdonság volt. Dr. Cutters mintha nem vette volna észre, vagy csak a jelölt előtt nem akart tenni semmit. Öt percen belül ez a tulajdonsága vele együtt csak 3.7 giga adat lesz, tömörítve és fedolgozásra várva. Persze a türelmetlenség nem zárta ki az átlépést, illetve önmagában nem; várjuk meg a motivációs válaszokat.
- Megértette, miért nem kaphat űrruhát?
- Igen, igen. Nem kell, mert gyors leszek.
- És végül: miért jelentkezett önkéntesnek?
- Át akarok menni. Fel akarok fedezni egy új világot, a jutalom mellékes. Én akarok lenni, aki felfedezi a következő Földet.
A válaszok nem tértek el jelentősen az elvárttól. Akármennyire is mellékesnek mondta a jutalmat, megemlítette, nem felejtette el, így megintcsak kitettem a pipát és bólintottam dr. Cuttersnek.
- Kérem, Charles Flynn Anther, írja alá a lapját, és már indulhat is.
- Végre - morogta, mialatt leírta a nevét a zöld rubrikába.
Dr. Cutters mellém lépett, helyet adva a jelöltnek, majd elindultunk a monitorterem felé.
- Uraim!
A jelölt szólt, de eddig még egyetlen jelöltnek sem volt semmi fontosabb, mint mihamarabb letudni az útját. Megálltunk, zavartan összenéztünk, én szólaltam meg hamarabb. Erre nem volt előírás, nem volt szabály vagy rutin, amit követhettem volna, jól is esett egyszer végre kilépni a megszokottból.
- Miben segíthetek, Charles Flynn Anther?
- Milyen érzés?
- Micsoda?
- Átmenni a kapun, és megérkezni egy új világba. Az előző jelöltek biztosan beszámoltak már sokmindenről.
- Nem lehet megmondani - válaszoltam neki, - eddig nem volt két jelöltünk, aki ugyanúgy mondta volna el az élményeit. Ha visszajött, a maga beszámolóját is ugyanolyan gondosan dokumentáljuk, mint az eddigieket.
- Értem. Akkor viszlát.
- Viszlát.
Ahogy hátat fordított és belépett a szobába, azonnal felkaptam a lapomat, és amennyire pontosan lehetett, felírtam a párbeszédet a hátára. Dr. Cutters csak állt, és láthatóan nagyon erősen gondolkodott. Ezúttal nem mentünk be a monitorterembe, csak a hangját hallottuk a szomszéd szobában üzemelő térkapunak. Most először nem fogom látni, milyen égitestre érkezik a jelölt, akit én indítok útnak, remélem, nem most találjuk meg, amit keresünk.
- Uram - szólítottam meg a vezető kutatót - gondolja, hogy a Charles széria meghibásodott? Degradálódhatott az örökítőanyaga?
- Ezek után nem zárhatjuk ki. A mostani esetet kezeljük kivételként, mutációként, de jelölje meg a jövőbeni Charles-ok lapját.
- Értem.
- Intézkedjen a Daniel-széria aktiválásáról. Még ne kezdjék el, de legyen minden előkészítve. Nem akarok még egyszer két hónapot csúszni, mint a Charles elején.
- Értem - jegyzeteltem mindent a lapom hátára.
- Még valami. Nagyon jó válszokat adott. Mától hasonló esetben ez a protokoll. Intézkedjen a dokumentálásról.
Ennél nagyobb dícséretet itt nem lehetett elvárni. Bólintottam, majd dr. Cutters egy kézmozdulattal jelezte, elmehetek. Még visszanéztem a folyosó végéről, ugyanott állt, és a szoba bejáratát nézte.
