- Maga Charles Graham Anther?
- Én vagyok.
Mindketten idegesek voltunk egy kicsit, de a jelölt láthatóan ebből semmit nem vett észre. Dr. Cutters többször is rámnézett, olyan válaszoknál is, amiknek semmi közük nem volt a felkészítéshez. És különben is, a felkészítés nem is az én hatásköröm.
- Megértette, mit kell tennie?
- Igen, abban a szobában átmegyek egy kapun, nagy levegővel, utána ezt a kaput, itt a zsebemben, felállítom, ellenőrzöm, felszáll, majd visszajövök.
Lassabban kerültek a pipák a helyükre, minden választ meg kellett rágni, de a lényeg a kapkodás ellenére is ott volt. De már megint a kapkodás, a sietség... mindenesetre felírtam magamnak. Talán túl ideges voltam, de még az is feltűnt, hogy ez a jelölt nem érintette meg a zsebét, csak beszélt róla. Eddig mind megérintették.
- Megértette, miért nem kap űrruhát?
- Nincs szükségem rá.
- Miért?
- Mert hamarabb visszatérek, mintsem bajom esne.
- És mondja, Charles Graham Anther, miért van ma itt?
- A felfedezés miatt. A Föld jövője miatt. Tudom, ostobán hangzik, de hős akarok lenni - mosolyodott el szégyenlősen, kisgyerekesen a jelölt.
A jellemrubrikákban kitettem a pipákat, és bólintottam dr. Cuttersnek. Olyan gyorsan csináltam, fel sem néztem a lapomról, csak mikor nem történt semmi. Akkor láttam, hogy a vezető kutató nem mozdult, csak nézte a jelöltet, aki kezdte magát kényelmetlenül érezni.
- Van még kérdése? - Szólalt meg végre dr. Cutters, változatlan arckifejezéssel.
- Tessék? Hát... nincs.
- Semmi mást nem akar tudni?
- Kellene? Úgy értem...
- Mr. Anther, már csak magára várunk - szóltam közbe. - Kérem, induljon.
A jelölt zavartan rám nézett, majd dr. Cuttersre, aki megint kifejezéstelen arcot vágott. A visszakérdezéssel sikerült a minimális önbizalmát is elvenni, nem indult el az ajtó felé. Mi a frászt kéne csinálnom? Belökni?
- Minden rendben van, mehet - segített ki dr. Cutters, és a jelölt végre belépett az ajtón. A vezető kutató hozzám fordult, megragadta a karomat és magával húzott a hetes technikus szobájába, ami üres volt. Gondterhelten járkált fel és alá, én pedig vártam, mit akar mondani.
